Nem tudom, hogy milyen hangulata lehet egy Hawaii szigetcsoporton eltöltött gondtalan nyaralásnak, de ha hasonló, mint az ott fejlesztett napszemüvegek által nyújtott látásélmény, akkor KELL NEKEM! Vigyázat, függőséget okozhat! 

Körülbelül két éve tervezgetem, hogy veszek magamnak egy Maui Jim napszemüveget. Az itthon még sokak számára ismeretlenül csengő név mögött komoly minőség és szervízháttér húzódik már harminc éve, de most nem részletezném a cég történetét. Legyen elég annyi, hogy a Hawaii egyik szigetéről, Mauiról elnevezett és ott kitalált napszemüveg az igazi kihívásokra lett kifejlesztve, mint az erős napfény, vagy a sós tengervíz. Már a kézbevételkor érezhető, hogy itt valami másról van szó, mint a már megszokott, akár közép-, vagy akár felső kategóriás napszemüvegeknél. Nem feltétlenül a design miatt, bár az sem rossz, hanem az élmény miatt, amit akkor érez az ember, ha felpróbálja. Azonnal érezhető, hogy ez valami más, valami jobb, mint amit eddig viselt. Éles-kontrasztos kép, élénk színek, torzításmentes élmény. Bár inkább a sportos vonalat képviseli, de számtalan új formájú és színű alapanyagú modell kerül folyamatosan a boltok polcaira, lefedve szinte minden vásárlói és viselői igényt. De ezekről talán máskor fogok részletesebben írni.

Eredeti választásom egy mattfekete Peahi fantázianevű modellre esett (ez Hawaii egyik kedvelt szörfös öblének nevéből ered), szürke “hunyorgós” lencsével, de sajnos, ez a kombináció csak a MyMaui, vagyis egyedileg összeválogatott verzióban (mert ilyen is lehetséges némi felárért) jöhetett volna létre, így maradtam a matt keret- barna (HCL Bronze) üveglencsével párosításnál, amit már a boltban kézbe- illetve fejre tudtam venni. Szerelem volt ez első látásra, ami esetünkben valóban így volt. A keret tökéletesen simult a fejemhez, a szárvégek pontosan illeszkedtek és fogták erősen, de nem szorosan a szemüveget a fülemnél. Volt már néhány napszemüvegem, de ennyire kényelmes talán még egy sem. Az első látás mégsem az volt, amikor megláttam, hanem ahogyan a világot láttam benne. A bronzos lencse ad egy alap meleg árnyalatot a világnak, és ez sokak számára talán szokatlan lehet elsőre. Tény, hogy a szürke lencse a valósághoz közelebbi színeket produkál, de azért érdemes kipróbálni mindet, mert mindegyik szín nagy élmény.

A “váooo…” érzés azonban nem ekkor érkezett, hanem amikor egy napsütéses délelőtt, kilépve a lakásból felvettem az új napszemüvegemet, és mint C.S. Lewis Narniájában, egy teljesen más világban találtam magamat. Egy darabig nem is tudtam hová tenni az élményt, igazából csak annyit tudtam mondani, hogy “ez nagyon furcsa”.

Tényleg az volt. Teljesen más élményt nyújtott, mint az üzletben, műfény mellett kipróbálva. Egyrészt el kell felejteni a “hagyományos” napszemüvegek sötétített képeit. Nagyon világos képet láttam benne, de nem volt zavaró. Nagyon éles, nagyon kontrasztos és tényleg világos. Egyáltalán nem bántó, nem olyan, ami alatt hunyorog az ember és bosszankodik, hogy miért nem vett sötétebb lencsés szemüveget, hanem pont jó. Ráadásul, ha az extra napfényből besétáltam egy árnyékosabb részre, akkor meg nem volt a “nem látok semmit” érzés. Pont jó ott is. Ilyet lehet? Lehet bizony!
A legfeltűnőbbek azonban a színek voltak. Valóban egy teljesen új világban találtam magam. A pirosak sokkal pirosabbak, a zöldek sokkal zöldebbek voltak. A fehérek pedig… Na, igen, a fehérek azok kicsit sárgábbak-melegebb árnyalatúak. Ez eleinte kicsit fura, de néhány perc múlva már fel sem tűnik, csak marad a nagyon kellemes, nagyon “cool”, nagyon “Hawaii” érzés. Minden zöld erőteljesen kitűnik a többi szín közül, a pirosak pedig szinte világítanak. Bármilyen apró piros tárgy , az emberek ruházatán egy minta, egy piros virág “tolakodik”, szinte “ordít”, hogy ő legyen a középpontban. Lehetetlen nem észrevenni őket. Na, egy ilyen szemüvegben nem mondhatod, hogy nem láttad a piros jelzést, mert tuti láttad!

Nagyon könnyű hozzászokni ehhez az új világhoz, a hangulatához, a kellemes,megnyugtató érzéshez. Vajon ilyen lehet egy Hawaii gondtalan nyaralás is? Hosszú idő után jutott csak eszembe, hogy levegyem és összehasonlítsam a világ természetes színeivel, a való világgal. Valahogy nem akartam ebből az újonnan felfedezett világból kiszállni. Nem véletlenül. Azt hiszem ez volt a második megdöbbenésem a napszemüveggel kapcsolatban. Levéve egy fakó- színtelen, már-már uncsi világban találtam magamat. Exfotósként persze tudom, hogy a túlszaturált színek után a természetes szinte bántóan fakónak tűnik, de ezt a valóságban megélni valami teljesen más érzés. Szinte függővé válsz ettől a valótlanul színes, meseszerűen szép világtól, és nem is akarsz már mást viselni, mint Maui Jimet, kipróbálni más színű lencséket, más formákat, és egész nap ebben a világban élni.

Zárszóként talán azt írhatnám, amivel a meséket is szokták zárni, hogy aki nem hiszi, járjon utána, de én inkább azt javaslom, hogy próbáld ki az összes színű lencsét, és ha lehet, természetes fénynél. De vigyázz! Függőséget okozhat!

Gáll Róbert